Nem csoda, ha sokan tényleg azt sem tudják, mi fán terem az önkielégítés. Érdekes ebbe belegondolni, hiszen a gyerekekben ott van az eredendő kíváncsiság, ahogy a környezetét, úgy a saját testét is elkezdi felfedezni minden kisgyerek a világ minden táján egyformán. A kisfiúk is és a kislányok is.
Milyen boldogan mutogatják a szülők, hogy a baba még beszélni sem tud, de meg tudja mutatni, hol van a “pocija”, meg az “okos feje” – vajon hol akad meg a dolog, miért nem lehet megmutatni, hol van a kuki vagy a punci?
Olvasom a 444 egyik régebbi cikkében, hogy az Apple elutasította a nőket maszturbálni tanító (egyébként teljesen kedves grafikájú, egyáltalán nem ízléstelen) alkalmazást. Miért? Nekem az a véleményem, hogy nagyon is ráférne a nőkre egy kis plusz oktatás. A faszverés miért olyan természetes és dolog, a pinaizgatás mitől szégyenletes? Miért ne használhatnánk a modern technikát egy kicsit arra, hogy eldobjuk a prüdériát és nyíltan beszéljünk arról, hogy igenis a nők is szexuális lények, semmivel sem kevésbé azok, mint a férfiak? Nem lehet, hogy egy kicsit több nyitottság a két nem ebbéli közeledését segítené?
Azokkal sem értek egyet, akik azt mondják, hogy a férfiaknak persze könnyű, meg hogy nekik sokkal több mindent lehet. Hiszen ki mondja ezt? Nem a nők? Az, hogy a férfiak szexualitása szabadabb, tuladjonképpen tény, és az is, hogy egész iparág épül a kemény pornótól kezdve az úgynevezett “férfiigények” kielégtésére. De ahelyett, hogy ezt szidjuk és azon agonizálunk folyamatosan, hogy a nőket szexuális tárgynak tekintik és folyton hápogunk a szexizmus miatt, szerintem inkább közelíteni kéne az állásokat, például azzal, hogy kimondjuk: mi is maszturbálunk. Ha nem is éppen annyit (ki tudja?), vagy nem olyan rendszeresen.
A különbség szerintem abból az alapvető eltérésből adódik, hogy míg a férfiak életritmusa viszonylag állandó, a nőké ciklikus.
Én például sokkal jobban kívánom a szexet és az önkielégítést a menstruációs ciklusom második felében, mint az elsőben. Vagyis: a tüszőrepedés utáni két hétben egyre jobban. Igen, néha eszelősen, alig várom, hogy magamra maradjak egy zárt helyen és legalább benyúlhassak a bugyimba. És hogy egészen őszinte legyek, nem is mindig vágyom arra, hogy valaki más nyúljon oda, akár kézzel, akár nyelvvel, akár mással. Egyszerűen az élvezetre vágyom és van, hogy ezt magamtól akarom megkapni.
Van ezzel valami baj? Szerintem nincs, magamban még sosem csalódtam. 😉
És egészen odáig, amíg ez a partnerkapcsolataimat segíti, nemhogy nincs vele baj, de kifejezetten ajánlott. Minél jobban ismerem a testemet, minél több zónáját kapcsolom a szexuális élvezethez, annál jobban meg tudom mondani, mutatni, mire vágyom, mivel lehet nekem örömet szerezni.
Például megtudtam magamról (hála a rendszeres maszturbálásnak!), hogy az aktus elején a külső szeméremajkaim sokkal ingerlékenyebbek, és jobban felpörget az izgatásuk, mint a csiklómé. Amikor erre rájöttem, nagyon érdekesnek találtam, mert egészen addig azt hittem, valami baj van velem, hogy a csiklóm olyan nehezen “melegszik be”, de rájöttem, hogy ez egyáltalán nem baj, egyszerűen az én testem így működik. Milyen jó, hogy tudom, milyen jó, hogy megoszthatom a szerelmemmel, így ő is biztosra mehet ezen a területen…
Engem az is nagyon izgat, ha a partnerem elmondja, megmutatja, hogy ő hogyan izgatja magát. Tudni fogom, hol érzékenyebb, hol esik legjobban neki a kényeztetés.
Szóval, hölgyeim, fel a lábakkal, ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy kielégítsük a vágyainkat. Uraim, kérdezzetek a nőktől arról, hogyan okoznak örömöt maguknak, biztos vagyok benne, hogy sok izgalmas, új dolgot tudhattok meg.
