Szerintem nincs olyan nő a világon, aki ne játszotta volna el életében egyszer (vagy többször), hogy elélvezett. A nők egy részének egyáltalán nincs orgazmusa, ami elképesztően szomorú dolog. Ők biztosan időnként színlelik az élevezetet, és azt hiszem, ez a legkisebb gondjuk.
Na de, mi van velünk? Akik élvezzük, lehetőség szerint minél gátlástalanabbul imádjuk a szexet és mégis megjátsszuk néha?
A múltkor találtam itt a Cafén egy cikket erről, és örültem, hogy felvetődött a téma, jó dolgokat írnak benne, de a végére még mindig nem éreztem úgy, hogy a végére jártunk volna a témának. Talán nem is lehet.
És persze elkezdtem gondolkodni, hogy én mikor csináltam ilyet:
1.
Az első szex valakivel. Túlfűtöttség, eszeveszettül jó az egész, csupa meglepetés, végül mégsem sikerül annyira elengedni magam, hogy el is élvezzek. Előfordul. Ilyenkor van egy pont, amikor a nő úgy érzi, hogy nem húzhatja tovább, a partnere esetleg fárad vagy már felmerülhet benne, hogy valamit rosszul csinál, úgyhogy be kell fejezni. Az első alkalommal még nincs meg az a közvetlen kontaktus, az a gesztusrendszer, ami segítene ezen túllendülni.
Volt ilyen élményem, és az ígéretes szexeknél második alkalommal mindig bekövetkezett a valódi orgazmus, úgyhogy szerintem megérte az elején kicsit csalni. Ha nem sok hiányzik, de azt is érezni, hogy túl soká tart, szerintem bocsánatos dolog a színlelés. Segíthet abban, hogy a partner önbizalma is megmaradjon és átlépjünk a következő fokozatba, amikor jönnek a kirobbanó gyönyörök.
Kérdés: Mi az, hogy túl soká? Biztos, hogy nem percekben lehet megadni, de honnan tudjuk, hogy már túl hosszú lesz?
2.
Ahogy a cikk is írja: rossz szex. Ezzel sajnos nincs mit tenni, a nők többsége kerül ilyen helyzetbe, amikor valakivel egyszerűen nem jó. Az a valaki sajnos még a férj is lehet. Azt hiszem elég sokan tudnának beszámolni borzalmas házastársi szex-élményekről… ilyenkor a nő egyszerűen igyekszik mielőbb túllenni az egészen.
Kérdés: A férfi miért nem veszi észre? Itt nem csak az orgazmuson van a hangsúly, azt nagyon meggyőzően elő lehet adni, hanem az odáig vezető úton. Egy igazi partnernek látnia, éreznie, tudnia kéne, hogy a nő a “túlélésre játszik”…
Ilyesmiben is volt részem, és a legkomolyabban mondom, hogy az erőszakon kívül az ilyen önzőség az, amitől egy pasi semmivé válik a szememben. Hogy annyira nem figyel, hogy szinte elég csak nyögdécselni, aztán kicsit megjátszani és máris készen vagyunk. Ilyenkor úgy éreztem, csak eszköz voltam az önkielégítéshez. Ahol ilyen szex volt, azt a kapcsolatot azonnal rövidre zártam. Ezzel nem viccelek.
Az elsőhöz hasonlóan bármilyen olyan esetben megjátssza magát egy nő, amikor a férfinak jót akar, azt akarja elérni, hogy a partnere elégedett legyen, boldog, nagyszerűnek érezze magát. Sok nőre jellemző ez, valószínű, hogy összefügg a gondoskodó-féltő női szereppel.
Ez olyan, mint a kegyes hazugság. Megengedhető? Nem tudom. Ahogy az első pontban írtam, szerintem vannak engedmények, de rendszeresen megtenni, az nagy baj. Az már komoly átverés. És nemcsak a partnert, de magunkat is átverjük vele.
Szerintetek?
Nos igen!
A megjátszott kéjérzet egyszerű hazugság.
Sajnos azt egyetlen fiatalnak sem mondják el, nem készítik fel rá, hogy az első szex élmény nem biztos, hogy a TV-ben látott maximális sikerrel fog végződni!!
A szex egy társasjáték! Ahhoz, hogy JÓ LEGYEN, össze kell szokni!!
Amennyiben a Pár tisztában van ezzel, akkor semmi baj nincsen, mert nem akar MINDENÁRON bizonyítani, hanem KÖZÖS ÉLVEZKEDÉSKÉNT csinálják és ha mégis élvezet a vége az csak BÓNUSZ pont mindkettőjük számára!!
A második alkalom már sokkal könnyebb!! Már ismerjük a partnerünk testét, (egy kicsit jobban mint elsőre), ám ha a szex nem a csend hangjait akarja demonstrálni, hanem néha szóval, tettel, vagy testjelzéssel közöljük partnerünkkel, hogy mire vágyunk, az első alkalom is tökéletes lehet!!
Nem szabad az első szexet élet-halál kérdésnek venni.
A jó szex a világ legszabadabb és legfontosabb játéka!! Ezért a kölcsönös bizalom és játék érzése elengedhetetlen!
A Férjemtől tudom, hogy az első szex még a férfiaknál is okozhat “csődöt” a nagy bizonyítási ön-kényszer miatt!! Ez ugyan nem kóros, ha nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget!!
Bár a Férjemtől azt is tudom, hogy a férfiak is el tudják játszani a “sikert”!!